Az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karon immár három éve sikerrel induló Humanitarian Response Manager, angol nyelvű, egyéves poszt-graduális képzés oktatói a nyár végén kormányzati megkeresést követően humanitárius segítségnyújtás keretében Csádba utaztak.
A Prof. Dr. Besenyő János PhD. által vezetett képzés egyik oktatója, Dr. Vogel Dávid mesélt a projektről és annak jövőbeni folytatásáról.
Hogy jött létre ez a humanitárius program?
A magyar kormány hozott egy döntést, Csád humanitárius támogatása érdekében, melyet a Hungary Helps Ügynökségen keresztül támogatott, így lényegében nekik köszönhetően jöhetett létre a program.
Hogy került a csádi misszió oktatói gárdájába?
Az Óbudai Egyetemen a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karon működik az Afrika Kutatóintézet, amit 2019-ben Prof. Dr. Besenyő János hozott létre. Jelenleg már 60-nál is többen vagyunk nemzetközi szinten, akik úgy gondoljuk, hogy ennek a kutatóintézetnek az égisze alatt szeretnénk publikálni, konferenciákra járni, kutatni. Ennek a kutatóintézetnek vagyok az egyik tudományos főmunkatársa. Több kutató is tevékenyen részt vállal a karon három éve elérhető Humanitarian response manager (HRM) angol nyelvű posztgraduális képzésben.
Csádban is ezt a képzést tartottátok?
A humanitárius segítségnyújtás része volt a képzésünk, ahogy ez a magyar felajánlásban is szerepelt. Mindemellett például mezőgazdasági panel is beépült, gyakorlatorientáltabbá próbáltuk tenni az oktatást és a továbbiakban szeretnénk inkább személyre szabottabb képzést nyújtani, a HRM alapjaira építve, ami már inkább egyfajta mentorálás is.
Milyen területen tudnak elhelyezkedni a kurzust elvégző hallgatók?
Lényeges kiemelni, hogy a hallgatók itt jelen esetben helyi táborvezetők, akiktől mi magunk is sokat tanultunk, hiszen ők is humanitárius szakemberek. A kurzus lefedi a humanitárius műveletek teljes spektrumát: nemzetközi jog, biztonsági kérdések, táborok építése, illetve szervezése, civil–katonai kapcsolatok, tárgyalástechnika és még sorolhatnám. A tananyag rendkívül összetett, és az elméleti tudás átadása mellett a gyakorlati oktatásra is nagy hangsúlyt fektetünk. A végzett hallgatók a humanitárius területeken tudnak ezzel a diplomával elhelyezkedni.
Hányan vehettek részt a kurzuson?
Huszonheten jelentkeztek. Ez a szám is jelzi, hogy szükség van a világnak ezen táján az ilyen irányú képzésekre.
Mi volt a legnagyobb kihívás a számotokra?
Ez egy 140 kontaktórát tartalmazó képzés volt, amelyet 2 hétbe kellett belezsúfolnunk kora reggeli kezdéssel és késő estig tartó órákkal. Ezt leadni is elég kemény volt, de felfogni szinte teljesen új anyagként szintén nem egy apró feladat, de ahogy a „diákok”, úgy mi is megbirkóztunk a kihívással. Másik ilyen dolog a nyelvi különbség. Ezalatt azt értem, hogy bár mi angolul tartottuk az órákat – hiszen angol nyelvű képzésre szólt az akkreditáció – Csádban az emberek zöme franciául beszél, így az órák angol-francia tolmácsok segítségével zajlottak. Ez helyenként lassította az előremenetelt.
Ilyen nehezített körülmények között, hogyan épül fel a képzés?
Kitaláltunk egy 3 modulból álló rendszert: az első a kontaktórák, a második a szakdolgozat, a harmadik a záróvizsga, illetve a védés és ennek eredményeképp kaphatják meg ugyanazt az oklevelet, amit itthon Magyarországon kapnak az adott kurzust elvégző diákok.
Milyen hozadéka volt a segítségnyújtásnak?
A legfontosabb talán az, hogy a tudás és az oklevél megszerzésével a képzésben részt vevő hallgatók – e szakirányú végzettség birtokában – esélyt és lehetőséget kapnak ahhoz, hogy munkát vállaljanak, karriert építsenek. Nagyon szurkolok nekik, és remélem, hogy sikerrel járnak. Számunkra pedig fontos megerősítés volt, hogy nehezített körülmények között is helyt tudtunk állni. Pozitív visszacsatolás ez mind az oktatóknak, mind az egyetemnek, hogy képesek vagyunk sikerre vinni a világ másik felén egy ilyen képzést.
Milyen személyes érzéseid vannak a misszió egészével?
Az első etap alatt sok mindent megtapasztaltunk mi is, és igyekezni fogunk kijavítani az esetleges hibákat, és ezáltal a következő ciklust még rugalmasabbá és hatékonyabbá tudjuk tenni. Személy szerint nagyon várom, és sokat foglalkozom a novemberi kurzus szervezésével is, illetve kollégáimon is azt veszem észre, hogy rájuk is hasonló hatással volt az ott szerzett tapasztalat, és ők is lelkesen veszik ki a részüket az előkészületekből. Jó csapat jött össze, egy jó ügyért, és ez feltölti az embert.
Az eredeti poszt az egyetem honlapján elérhető az alábbi linkre kattintva: